a gyarmati időkből

bejártuk a környező falvakat. nyugati, rizsföldes irányba és keleti, városiasabb irànyba is. most már lassan lassan meg tudjuk különböztetni a templomot a sima házaktól, értjük a különbséget a falusi templom és a nagyobb főtemplomok között, ám néha zavarba jövünk egy-egy több házi szentéllyel is rendelkező házcsoport előtt. kezdjük megérteni, hogy egy kismotorra 4-5 ember, vagy egy egész hűtő és még 4 nagy zsák, vagy egy közepes pesti vegyesbolt árukészlete simán fölfér. bármikor jöhet kakas, tyúk, ha épp nincsenek lezárva, jöhet többször elütött és teljes roncsnak kinéző kutya, ebből több is. viszont ami mindig van, az az, hogy bárhol járunk, az emberek mosolyognak, köszönnek, nevetnek és barátságosak.