2012. június 27., szerda

úton Sengiggi-be, rémálom folyt.kov.

2. SZAKADT JÁRGÁNY: miutan leszalltunk a komprol, fogadott minket egy krapek aki rogvest el kezdte magyarazni, hogy miert is nem jutunk ma el Gili Menora, ekkor mar persze tök sötét volt, mi meg még mindig naívan hittük, hogy ez menni fog... nem voltunk egyedül a problèmával, volt még 3 fiatal srác meg egy csaj. mindegy, beültünk egy szakadt mikrobuszba Lembar kikötőben, hogy akkor megyünk Sengiggibe. a buszba vadul elkezdtunk telefonalgatni, a többiek is, azt képzelve, hogy itt van olyan, hogy REKLAMÁCIÓ. hát nincs. felhivtuk a szallasadonkat Gili Menon, aki azt tanacsolta, hogy nehogy megprobaljunk atkelni a tengeren a szigetre es ne us menjunk fel a Bangsal-i kikotobe, mert ezek nem biztonsagosak. inkabb szalljunk meg Sengiggiben 1 estet, meg az is jobb. a tobbiek is igy dontottek ezert kerestunk egy szallast 6-an es csak masnap mentunk tovabb. Edit-Csongir, koszi a lepedot, itt hasznat vettuk.

1 megjegyzés:

  1. Hát Indonézia egy nagyon másik ország, kaptatok egy gyors beavatót. Elég bátor dolog volt a reptérről rögtön fejest ugrani. Itt már érdemes használni a Thornthree-t, lecsekkolni minden "irodát". Általában mindenhol van egy, aki korrekt, és nem feltétlenül drágább. De Gili mindenért kárpótol... (amúgy olvassátok ti ezt?)

    VálaszTörlés